Idén még a tavalyinál is hamarabb lett úrrá rajtam az ünnepre hangolódás, a dekoráció beszerzése, az előkészületek körüli szervezés: valójában már szeptember óta azon töröm a fejem mi legyen az ünnepi menü, hiszen idén először - köszönhetően hogy végre nem egy csöppnyi garzonban élünk -  nálunk lesz a családi karácsonyi vacsora és hát őszinte leszek hozzátok; rettegek hogy minden flottul menjen.

Vita tárgyát képezte idén az is, hogy milyen színekben pompázzon a karácsonyfa, hiszen az előbb említett okból olyan igazi, karácsonyfánk sem volt korábban mert eddig sosem itthon ünnepeltünk így felesleges volt "igazi fát" állítani. 

Végül kiegyeztünk a piros-ezüst párosításban: Nor a piroshoz én az ezüsthöz ragaszkodtam az eredményt a képeken láthatjátok.

Az ajándékokat is hamar beszereztem: jobban szeretek ajándékot csomagolni és magát az ajándékozás pillanatát, a bontogatást, a meglepődést az arcokon bár vannak félelmeim (idén is) hogy anyu a nagy gonddal készült csomagolásomat egyetlen hirtelen mozdulattal megsemmisíti :D
Én viszont jobban szeretek "előre megbeszélt" ajándékot kapni bármennyire lehangoló is.  Mi egymásnak külön ajándékkal nem is készülünk, épp elég  ajándék az  nekünk hogy annyi év kihúzható kanapén alvás és hátfájással ébredés után végre valahára óriási francia ágyban, kipihenten ébredve indíthatjuk ezentúl a napjainkat. Így a családtól kért karácsonyi ajándékainkat is ehhez mérten kértük. Idén a karácsonyfánkkal harmonizáló ezüst-fehér papír, piros masni csomagolást választottuk. Sőt, most először a mézeskalácsot is sütöttem, ami azért nagy szó mert a családban abszolút nincs hagyománya a mézeskalács gyártásnak, így gyakorlatilag én vagyok az első aki megtörte az átkok. Szerencsére első neki futásra sikerült olyan receptet találni, - Thimmyke receptjének hála (Amit innen is köszönök neki!)  - ami első próbálkozásra jól sikerült, habár süti kiszúrok nélkül szabad kézzel voltam kénytelen alkotni így a külcsín nem a legszebb az ízük viszont kárpótol. Eredetileg a fára is szántam belőlük, de annyira omlósak és puhák lettek, hogy szerintem a fára  már nem fog jutni belőlük.




Sajnos idén úgy alakult, hogy ma is dolgozom ráadásul hajtás ezerrel ami miatt  nehezen lesz úrrá rajtam  a karácsony meghittsége, a várakozás és a nyugalom. Sőt, idén a legkevésbé sem  számítok nyugodt és  stresszmentes szentestére házigazda mivoltom miatt. Az év vége talán lazább lesz, bár két ünnep között is dolgozom és még vizsgákra is készülnöm kell de a  Szilvesztert itthon, kettesben töltjük idén is ami nálunk már szinte hagyománynak számít. El se tudom hinni, hogy kamasz koromban az új esztendő diszkókban, pub-okban ért vadidegen emberek társaságában :) Öreg fejjel ma már csak romantikus, meghitt semmittevésre vágyom az év utolsó napján.